Reggel frissen, üdén vágtunk neki a mai etapnak. Korán indultunk, de így is pillanatok alatt utolértek minket azok, akik Estellából indultak. De hiába a hanali óra, a borkutat üresen találtuk :(.
Ezután egy viszonylag egyhangú szakasz következett, átmentünk egy Azqueta nevű falun, volt benne összesen talán tíz ház.
Újabb gabonaföldek, majd megláttuk Villamayor de Monjardin tornyait. Ma itt reggeliztünk a többi koránkelővel. Itt már kezdett nyilvánvaló lenni, hogy azok vannak itt, akik ma hosszabbat akarnak menni.
Reggeli után egy megszakítás nélküli 12 km következett, se fa, se falu. Szó szerint, ha véletlenül egy nagyobb bokornak volt egy kis árnyéka, oda azonnal leült valaki. Rövid ivó szünetekkel, jó tempóban, két és fél óra alatt beértünk Los Arcosba, ahol egy hosszabb szünetet tartottunk, megajándékoztuk magunkat egy "jeges jeges teával", száraz zoknit húztunk és a déli harangszóval elindultunk az utolsó nyolc km-nek... na itt már nem szaladtunk annyira, kezdett egyre melegebb lenni, de ha még akarnánk várni a hűvösebb időt, akkor du ötig kéne valahol dekkolni, majd újra elindulni. Inkább megyünk kettő haromig, aztán pihenés.
Végül nem lassultunk lé nagyon, mert két órára beértünk Torres del Rioba. Borzasztó öreg falu, a templom körül minden ház olyan, mintha a középkorból maradt volna itt, a szobánkban is egy kb fél négyzetméteres ablak van.
Olyan a szállás, mintha Aldonza fogadója lenne a La Mancha lovagjából, csak ebben az istálló helyen egy medence van, kb öt méter hosszú, két vagy három széles, itt dorbézolnak a fáradt zarándokok :-). A kaja is helyben volt, megnéztük a falu összes utcáját és mindkét templomát kb. 15 perc alatt, sőt megismerkedtünk legalább hét macskával, illetve csak akartunk, mert elszaladtak.
Találkoztunk két kisgyerekes családdal is, az egyikben a két fiú kb öt hát éves lehet, ok gyalogolnak, a másik család kerékpárral érkezett egy kb két éves kislannyal.
Leküzdve: 150 km, 3650 m szint
No comments:
Post a Comment