28. nap Ferrerios - Airexe (27 km, 600 m szint)

Ma hajnalban előkerültek a fejlámpák. Itt kérem 7:15 körül kel a nap, mi még már magunktól ébredünk fél hatkor, akárhogy húzzuk is az időt, hat, negyed hét között elindulunk. Benn voltunk egy völgyben így nem csak sötét, de igen sűrű köd is volt. A teljes fényerőre állított lámpa a ködről visszaverődött, így nem ért semmit, végül az én új csodalámpámat sikerült egy olyan csökkentett fényerőre beállítani, hogy lássuk hiva lépünk, az utat meg a gps-ről lestük. Volt egy kísérőnk is, akinek nem volt lámpája és a nyomunkba szegődött amíg kivilágosodott.

A hajnali órákban tettem egy megfigyelést, nem egész Galicia olyan, mint a tegnapi falvak voltak. Ma csupa remdezett falun mentünk át, nem voltak gazdagabbak, vagy újabbak a házak, nem volt kevesebb tehénlepény sem úton, ami hiányzott, és ez zavart tegnap, az az ottfelejtett szemét volt. A tegnapi falvakban az volt az érzésem, minden ami már használhatatlan az ott van, ahol utoljára kellett, pl a falu közepén álló, rozsdás, vagy ötven éves motor.
A mai falvak a maguk málladozó házaival együtt jól néztek ki.

Nyolc körül megérkeztünk Portomarin városába. A város egy picike folyó szűk völgyében létezett, amikor a hatvanas években valaki gondolt egyet, és úgy döntöttek ide építenek egy duzzasztót. A felduzassztott folyó már olyan széles, mint a mi Dunánk :)
Igenám, de mi lesz a városkával, semmi gond, majd kicsit feljebb mindenkinek építenek új házat, néhány épületet, köztük a különleges és nagy templomot pedig áthelyezték. Szépen, minden egyes követ megszamoztak, és a dombtetőn újra összerakták. Nagyon mókás, a számok itt-ott még ma is láthatók, a 327 és 329 közötti köveket még is találtuk. Egyébként a templom formája is egész érdekes, olyan mint egy várnak egyetlen bástyája. Sajnos nagyon korán volt, túl sokat kellett volna várni, hogy bennt is megnézzük.
Egyébként magát a varoskat is nagyon szépre építettek újra, már messziről látható, gyakorlatilag minden ház fehér, a fő utca mindkét oldalán egyforma árkádok, nagyon kellemes volt, eltekintve attól a meredek lépcsőtől, amin bejutottunk a városba, e lépcső egyébként egy körforgalom közepén kezdődött, az autók alagút szerűen átmentek alatta.

Portomarin után megint felkapaszkodtunk egy dombocskara, mire felértünk kisütött a nap, szép, változatos tájakat lehetett látni, az út is sokat ment árnyas erdőkben.
Szóval ez egy tökéletes nap lehetett volna, ha a szállás előtt ötszáz méterrel nem esek orra :) (a két tenyeremet kicsit lezúztam, más bajom nincs).

A matyó himzés köszöni jól van, minden nap néhány új motívummal gyarapszik :) Napjában többször átkötöm, fertőtlenítem, és szerencsére a járásban nem akadályoz. Valószínűleg itt már nem fog meggyógyulni, mert a melegtől (gondolom) az egész lábfejem még van dagadva, egyszerűen szorul a lábam a cipőben, nem férnek el az ujjaim rendesen. Semmi gond, úgyis új cipőt kell majd vennem, mert egyrészt meg vagyok róla győződve, hogy a rákerült port lehetetlen levakarni, másrészt a talpa kezd eltűnni, a sarkai a külső talpélen már semmilyen recét nem mutatnak, itt ott már előbújt a külső gumiréteg alatti, más színű anyag.

Itt vagyunk négy hete és úgy tűnik a mai szálláson kaptuk még az első igazán horkolót, pedig csak négy ágyas a szoba. Délután mikor megjöttünk, ő már húzta a lóbőrt, szó szerint, időnként beszélt, horkantott, fulladozott, alig bírtuk nevetés nélkül. Most felkelt, nem tudom mikor akár majd megint aludni.

Időnként kipróbálunk valami helyi kaját, persze mindig menüben szoktuk ezt tenni. Például Samosban megkóstoltam a caldo gallego nevű kb zöldséglevest, az az érdekes, hogy ahányszor csak láttuk eddig, mindig másképp nézett ki. Az a teóriám, hogy bármilyen zöldség van éppen a konyhán, azt belefőzik. Két dolog biztos benne, a jó sok krumpli és a fejtett bab, jó puhara főzve, emellé raknak valami zöld levelet, vagy nem zöldet. Tegnap a tarta de Santiago nevű sütemény volt soron, ez természetesen galiciai specialitásnak számít, de a nagymamám diós piskótája pont ilyen volt, úgyhogy ilyet ettem ma is :)

Sokszor nem tudjuk mit kérünk, sajnos a neveket meg nem jegyezzük még, de ettem így már csülköt, borsós tokányt marhából és még egy pár dolgot, amit nem mindig tudtunk beazonosítani.

Menüt enni egyébként egy jó játék, legtöbbször nem lehet tudni, mit fogunk kapni. Pl előétel: ensalada mixta, azaz vegyes saláta, ez a legtöbb helyen jegsalata, újabban fejessalata, rajta tonhal konzerv, disziteskent kukorica, sárgarépa, cékla, paradicsom, főtt tojás, olívabogyó, spárga. De hogy egy adott helyen ezekből pontosan mit kapsz, arra senki ne fogadjon. Olyan is volt, hogy a hal hiányzott.
A legtöbb helyen a menühöz nincs étlap, csak eldarálják, hogy mit kerhetsz, a főfogásnál ez általában: csirke, sertés, hal. Lehetőséged van visszakérdezni, hogy a hal filé-e, mert ha nem, akkor biztos, hogy egy darab, egészben sült halat, általában pisztrángot kapsz. A csirke még izgalmasabb, egyrészt lehet fogadni melyik részét kapod, mekkora darabot és hogy hogyan lesz elkészítve. Jártunk úgy, hogy egy negyed csirkét kaptunk komplett, ahogy van, és ma este meg gyakorlatilag egyetlen szárnyat kaptam, de egészen apró darabokra robbantva.
A főfogás körítése mindig krumpli volt, kétszer főve, a többi alkalommal sült (hasáb) :)

Teljesítve: 733 km, 11500 m szint

Azzal, hogy elmentünk Samosba, és nem akarunk túl hosszú szakaszokat menni, most egy pár napig egészen pici falvakban alszunk, a mai falunak pl már írása sem egyértelmű, mert ugye Galiciában vagyunk, ahol, akárcsak Navarrában, két élő nyelv van. Én azt használom, ami a falut jelző táblán volt.

Ma már határozottan érezhető volt a zarándokok számának ugrásszerű növekedése (a compostella megszerzéséhez elegendő az utolsó száz km).