Az albergue másik szobájában már fél ötkor hangosan készülődtek, a mi szobánkban csak öten voltunk végül, itt mi keltünk először, a szokásos negyed hat, fél hat közötti időben.
Egy mély és szűk völgyben volt a falu, így a szokásosnál sötétebbnek tűnt a hajnal, szerencsére a tegnap megismert, betonkorláttal védett útrészen egyszerű volt haladni.
Hamarosan elértük az első falut, ez kicsit nagyobb volt, mint ahonnan indultunk, feltehetően azért, mert a közelben van autópálya kijárat (mert az is ebben a völgyben halad, persze magas lábakrá építve). Reggeli után irány tovább, sajnos elég hosszú ideig kellett az autóút mellett menni, csak a falvakba bekanyarodtunk, aztán vissza.
Messziről láttunk egy várromot, sok reklámot, hogy mennyiért viszik fél helyettünk a zsákot a hegyre, és rengeteg "turistát", akik csak ezt a hegyet másszák meg, azt is csomag nélkül, azt viszi a kísérő autó utánuk.
Las Herrerias után kezdett emelkedni az út, és hamarosan végre az aszfaltot is elhagytuk, jó kis hegyi úton folytattuk az utat. Ugyan melegen tűzött a nap, de mivel már 800 méter felett jártunk, kellemes, hűvös szellő fújt.
Ezen a szakaszon léptünk Galicia földjére, ahol egyesek szerint minden nap esik. A blogok és a kalauzunk szerint is itt fenn mindig rossz idő van. Szerencsére ma nem így volt, amíg jöttünk felfelé, még egy bárányfelhőt sem láttunk.
Felfelé nagyon temposan tudunk menni, a terepviszonyok is kedvezőek voltak, így egy óra körül elértük León és Galicia határát, ahol egy önmagában is színes, díszes emlékmű van. Sajnos a modern zarándokok között is nagyon sokan nem tudják leküzdeni azt a belső késztetést, hogy nyomot hagyjanak a világban, így a kőtömb össze volt firkálva. Hetek óta azon töröm a fejem, hogy miért cipelnek magukkal egyesek, vastag szesztollakat csak azért, hogy emlékműveket, irányító táblákat, az ágyak alját, mindent kidekoraljanak.
Ez után megismerkedtünk az itt szokásos km kővel, ami nem egyszerűen mutatja az utat, hanem az is rajta van, hogy még hány km Santiago, és ezt ötszáz méterenként megteszi :) Jelenleg 151-et mond, de mivel mi csinálunk egy kitérőt holnap, Samos felé, nekünk ez kb tízzel több.
Nem sokkal később megérkeztünk az 1300 méter magasan fekvő O'Cebreiro faluba.
E falu több szempontból érdekes, jellegzetes épületei vannak, kis kerek, vagy majdnem kerek falak, rajta kis sapkaszerű nádfedél, ezek a palozzak. Itt van a camino legrégebbi temploma, 9. századi és nagyon jó állapotban van, hiszen most is használják. És itt van a sírja Sanpedro atyanak, aki a nyolcvanas években kitalálta és elkezdte felfesteni az út mentén a sárga nyilakat.
És hát innen már Galiciát látjuk. Mióta felértünk megélénkült a szél, a vacsihoz valószínűleg elő kell vennünk a jól elásott polárunkat, de azért remélem az eső továbbra is kerülni fog minket.
Teljesítve: 645 km, 9700 m szint
Remélem, nem lesz több, ilyen 1350-es hegyetek és azt is remélem, hogy rendbe jött a lábhólyagod.
ReplyDeleteA Google képeken bizony igencsak felhős a táj, de reméljük NEKTEK szerencsétek lesz az időjárással a továbbiakban is.
További jó utat és jó időt!
Juli-Anna csak így tovább. Juli Névnapodra Sok Boldogságot Kívánok.
ReplyDelete