Szolgálati közlemény: itt vagyunk szó szerint a semmi közepén, ezért gondoltam rászánok időt, pénzt, hogy legalább néhány képet feltöltsek, sajnos a gép olyan lassú, hogy harminc perc alatt még a google fiókba sem tudtam bejelentkezni, így ez ma sem jött össze.
Ma kellett leküzdeni a zarándokok legrosszabbnak vélt szakaszát, 12 km egyenes és sima út, nincs közben semmi. A tegnapi tervezgetés kapcsán már rájöttünk, hogy a holnaputáni sem jobb, mert hosszabb, legfeljebb nem egyenes. Na majd szombat este elárulom melyik volt uncsibb.
Jó sötétben indultunk, már akkor se órára ébredünk, ha nincsenek körülöttünk mások. Egész éjjel nagy szél volt, mintha vihar közeledne, de eső nem esett, és reggel szép csillagos volt az ég.
Az út eleje megint valamilyen csatorna mellett vezetett, és felteszem a hajnali órának köszönhetően megettek minket a szúnyogok. Nem sikerült rájönni az okára, de mindkettőnk bal vállcsúcsát szerették a legjobban, engem csak itt, kilenc csipett meg.
Néhány km alatt kiértünk a városból és környékéről, és ráfordultunk a régi római útra. Tényleg tök egyenes és sík, viszont vannak elvétve mellette jó kis nyárfák, amelyek éppen szöszöznek, így egy kicsit otthon éreztem magam.
A piac törvénye itt is igaz, így kb az út felénél egy lakókocsiba telepített bárt találtunk néhány árnyékot adó fa mellett. Mi nem néztük meg, hogy a monopolhelyzet milyen árakat diktál, de elég sokan meglátogatták.
Néhány óra alatt a végére értünk, ahol egy csöppnyi falu bárjában kicsit megálltunk. A kerthelyiség - azaz az utcára kitett székek és asztalok között, négy vörös keresztes ember rögtönzött elsősegélyt tartott, aki kérte, annak bekenték a csípéseit, lekezelték a vízholyagjait. Láttam néhány zarándoköt, aki ujjatlanban nyomja, és felteszem kicsit allergiás is lehetett, mert ijesztően nézett ki, mondták is neki, hogy vegyen magára valamit. Ha éppen nem volt kliens, akkor kártyáztak.
A rövid pihenő után mentünk tovább megint az út melletti sendan, még majdnem tíz km várt ránk. Látnivaló továbbra sem volt, legfeljebb mi is visszabamulhattuk az két öregembert négy kutya társaságában, amint egy ház árnyékából mozizták a zarándokokat.
Végül megérkeztünk a célba, a faluban van két albergue, kis túlzással ez a két ház épült rendes téglából, a többi sártéglából van, mert hogy nincs a közelben kő. Találtunk olyan "sárkunyhót", amelynek szép új műanyag ablakai vannak.
Az albergue, ahol aludni fogunk, Jacques de Molay, a templomos rend utolsó nagymesterének nevét viseli, a szobák is templomosokról vannak elnevezve. Bennt van az udvaron a bolt is.
Annyira a világ végén vagyunk a wifit még vicc jelszóval sem védik (egy ideje már ki szoktuk találni mi a jelszó).
Holnap a nap közepén átszáguldunk Sahagun városán, aztán megint ki a semmibe.
Ma először láttunk lovas zarándokot, vas zarándokot már többet is láttunk és fotoztunk. Bicikliseket minden nap látunk, sajnos a többségüket én nem szeretem, mert viszonylag nagy sebességgel száguldanak a gyaloglók között, főleg lejtőn lefelé. Hiányzik még a szamárral zarándokló, ilyenről már hallottunk, de még nem láttuk saját szemünkkel.
Túl vagyunk a Santiagoig tartó út felén, meg a négyszázon.
Teljesítve: 410 km, 6700 m szint.
No comments:
Post a Comment