Reggel szinte mindenki egyszerre indult el, így szinte egész nap előttünk, mögöttünk mindig volt valaki.
A reggeli hév elvitt minket nyolc km-re, ahol egy Cirauqui nevű faluban az egész társaság egy etetőben reggelizett, azaz inkább előtte az utcán, evvel némi forgalmi akadályt képeztünk. Zsákok ledobva, emberek mellette elnyúlva.
Egyébként nagyon mókás falu volt, a domb tetejére építették a templomot, és innen körkörösen épültek az utcák, az út a főtérről egy másik ház alatt vezetett tovább.
Ezután elkezdtük kerülgetni az autópályát, egy aluljáróban találtunk egy falfirkát, amelyen valaki tréfásan lerajzolta, jelmagyarázatokkal, hogy is néz ki az igazi zarándok (hát most nagyon hiányzik, hogy nem tudom képpel illusztrálni).
Egy másik ponton csak a kedvünkért építettek hidat.
Lorcaban megint egy kupacban pihent sok zarándok, próbáltunk az árnyékban leülni, de ott még hideg a föld, szóval nehéz az életünk :-).
A következő faluban összetalálkoztunk az első áldozásra készülő kislányokkal. Végül Estellába érkeztünk, itt rengeteg templom van, ezért egy kicsit szelektálni kellett. Az előzetes információk alapján felkapaszkodtam a San Miguel templomhoz, és körbefotóztam a különleges román kapu összes díszítését. Sajnos éppen mise alatt voltunk ott, ezért bemenni nem tudtunk. Viszont a városban összetalálkoztunk egy kisebb felvonulással, amelyben hatalmas babákat vittek elől, utána meg kisdobosok verték a dobot, előzőleg néhány ágyúlövés is volt, gondolom ezzel összefüggésben.
A mai etapot nem Estellában fejeztük be, hanem még jöttünk kb. 2 km-t, Ayegui külvárosig, ahol egy sportpálya (valamilyen ősi fallabda pálya, ilyennel ma többször találkoztunk szabad téren) pincéjében vagyunk elhelyezve, úgy tűnik a többség a városban maradt, egyelőre még nem vagyunk egy tucatnyian sem. Viszont helyben kapunk vacsit is, így ma tényleg pihenés van. A hospitalero (gondnok) egy német, aki eddig 27 alkalommal ment végig a caminon.
Leküzdve: 121 km, 3150 m szint
No comments:
Post a Comment