Az utolsó könnyű napunk

Valóban az utolsó könnyű napunk volt, mostantól tíz kemény nap következik, 27-30 km-ekkel, és holnapután már jönnek a hegyek újra.

Reggel, a szigorú egyházi szállás csak hatkor nyitotta ki a kaput viszont ingyen (adományért cserébe) adott reggelit, szintén hatkor. Természetesen voltak, akik nem olvasták el a kiirasokat, ezért már öt előtt többen készülődtek, ennek egyenes következményekent mi is felkeltünk. Szépen elkészültünk hátra és nem a kapu előtt tolongó sorba álltunk be, hanem megreggeliztünk. Kaptunk kakaót, kenyeret, margarint, dzsemet.
És még így is, már hat huszkor mi is elindultunk... legalább nyolc km a városon keresztül. Az egyetlen érdekesség a folyóparton lévő parkban ebredezo madársereg volt. Sajnos kicsit félhomály volt, így nem nagyon tudtuk azonosítani a különböző fajokat, de a hangokból ítélve páva volt köztük, merthogy ilyennel már találkoztunk, és megismertem a hangját.
Az egyik külvárosban megcsodaltunk egy modern templomot, pontosabban az oromzatán álló szobrokat, köztük Jakabot, kagylokkal borított testtel.

Az utolsó bárban beszereztuk az ebédre valót, utána találkoztunk egy zarándokokra szakosodott utcai arussal, aki gyümölcsöt, csokit és üdítőt árult, nála vettünk két szem almát.

Nem volt még fél kilenc és mi már a mai táv felénél jártunk.
A továbbiakban csak mentünk, nem volt olyan sivár a táj, mint eddig, de csak a kis bokrok miatt, ja és egy kertben találkoztunk egy érdekes fával, messziről fenyőfa, közelről nem tűlevelei voltak, hanem minden ága mintha egy kis pálma lenne.

Délre már itt voltunk, azért nem mentünk tovább, mert a következő albergue 15 km-re van, ami azt jelentene, hogy kettő után is menni kell, márpedig a hőmérséklét nem csökkent.
Most Pepe bácsi alberguejében vagyunk, négy ágy van a szobában és helyben fogunk vacsizni is. Az ablakunkbol a templomra látunk (igen ez is eluti az órákat), amely mellett már igazi pálmák vannak. Valamint egy Jakab is üldögél a kertben, ő kőből van, és zarándoknak van öltözve, merthogy vannak kevésbé barátságos, mór ölő Jakabok is (Santiago Matamoros).
A templomtornyok egy ideje megváltoztak, nem tornyok, hanem harangtartó falak, amelyek mellett van egy ronda henger, ebben van a csigalépcső, amin föl lehet jutni a szerkezethez. Viszont ez az építmény is alkalmas három gólyacsalád elszállásolására. Így délután a gólyák jövés meneset néztem az ágyból.

Holnap hosszú, harminc km séta, utána Astorga, és ha már ott alszunk valószínűleg, meglátogatjuk a csoki múzeumot, már csak az ötszáz megünneplese végett is.

Kicsit kiegészült a tegnapi bejegyzés is.