Egyre korábban kelünk, nem önszántunkból. Már 5:40-kor úton voltunk, annyira sötét volt, hogy amikor kiértünk a faluból egy zarándoktárs leült, hogy ő nem lát, inkább ott reggelizik.
Mi csak az első faluban tettük ezt még, bár még akkor is mindenki aludt.
Közben lassan emelkedett a talpunk alatt a talaj, mire átléptük az Oca folyót, itt minden szivárgó vizet rio-nak, vagyis folyónak hívnak, már ezer méter felett jártunk. Itt kezdtük még a mai hullámvasútát, háromszor szaladtunk fel ezeregyszázrá, majd vissza. Mindezt egy állítólag erdős úton tettük, a valóság úgy nézett ki, hogy az erdőbe vágtak egy nyílegyenes tíz méter széles nyiladékot, a közepét felszórták a jó nagy kövekkel, szóval az úton nem volt árnyék, de legalább el lehetett bújni, ha szükséges.
Egy Ages nevű, minifaluban szálltunk még. És mivel holnap beérünk Burgosba, ami nekem biztos egy kisebb ünnep lesz, ezért úgy döntöttünk, hogy az eddigi napok spórolása után ma kiveszunk egy önálló szobát saját fürdővel. Egy komplett hotelszobát kaptunk, ágyneműbel, törölközővel 45 euroért, a tömegszállásért 20 eurót szoktunk fizetni.
Egész délután pihentünk, aztán körbejártuk a falu összes utcáját, valamint megcsodaltuk a templomot. Az itteni templomok tornya kettős célt szolgál, azon kívül, hogy harangoznak benne, a tetején lakik a gólya, sőt Logrono templomában az érdekes emeletes toronyban több szinten laktak a gólyák. (kép majd lesz).
Majd lementünk vacsizni, a háziember poénkodott a mellettünk étkező kanadai paron, akik vegák, ezt itt nagyon nem értékelik. Minket is megszidott, mert a salatabol nem ettuk még az olajbogyot, de aztán a csirkét megettuk, azzal elégedett volt.
A gyaloglást jól bírjuk, vízholyagunk továbbra sincs, az egyetlen probléma az én "sarkantyúm", amely úgy tűnik harminc kilométer után már nagyon nem akarja, hogy talpon legyek.
Az én drága lányom épp most állapította még, hogy túl nagy a csönd, hogy fogunk így elaludni. Nem baj, holnap megint nem lesz, csak tömeg szállás.
Legyőzve: 272 km, 5600 m szint.
No comments:
Post a Comment