Ma gyaloglás közben azon gondolkodtam, hogy ma a pihenő alatt leírom, milyen is a zarándok egy napja, de beértünk Burgosba, megláttam a katedrálist (az albergue kapujabol is látszik, és csak száz méterre van), és nem bírtam pihenőt tartani, megmosakodtunk, kimostunk, és elindultunk, mondván hogy a templomban úgy sincs meleg. Szerintem több, mint egy órát voltunk benn.
Azt hiszem akkor éreztem magam utoljára így, amikor tizenöt évesen a strasbourgi katedrálisban álltam. Legszívesebben minden centiméterét lefényképeztem volna. Na ezért cipelem a nehéz gépet, hogy ezt meg is tehessem, remélem jól sikerül minél több kép.
Szóval pihenés helyett ma hat után hagytuk abba a városnézést.
Közben azért ettünk is, menüben: morcilla de burgos (leginkább a mi véres hurkánkra hasonlít), cordero (bárány borda), arroz con leche (valamilyen savanykás, de édes, karamell szerű lével dúsított, hideg tejberizs). Most ugye egy drága helyen vagyunk, ezért ez most 15 euro volt, viszont a tömegszállás csak öt :), itt is kis fakkokban vagyunk, de mindenkinek van saját konnektora (nagyon nagy kincs), meg kis lámpája.
A szállásokkal eddig jól választottunk, pl. sikerült elkerülni a 92 ember egyetlen légtérben, mindenféle elválasztás nélkül, variációt.
Legyőzve: 295 km, 5800 m szint
Holnap kezdődik a hires-hirhedt meseta, állítólag nincs rajta semmi, szó szerint, de 180 km, amit jó lenne egy hét alatt letudni (ez csak a lábamon múlik), és akkor a jövő vasárnapot, egy másik gyöngyszemben, Leónban töltjük.
Szóval a héten valamelyik nap elmesélem a napirendet.
Alig várom, hogy leírd. Képzeld, lehet, hogy ma többet mentem, mint Te. Ha hazajössz, majd kiszámoltatom veled, hogy mennyi is volt.
ReplyDeleteMost csak menjetek!