30. nap Boente - O Pedrouzo (28 km)

Ma úgy döntöttünk, hogy tisztán akarunk Santiagoba érkezni, ezért kimossuk a ruhákat, az egyszerűség kedvéért magunkon. Más szóval ma bőrig áztunk. Na de kezdjük az elején...

Az éjszakát szépen ataludtuk, hat nő voltunk egy szobában, senki nem horkolt, vagy legalábbis nem hallottam :)

Reggel biztató jel volt, hogy gyorsabban tudtam lemenni a lépcsőn, mint tegnap délután.
Mikor elindultunk volna, akkor kiderült, hogy nem véletlenül van olyan sötét, mert esik, nem nagyon, de mégis, nosza felraktuk a zsákokra a huzatot, aztán indulás, persze lámpával, mert tényleg nem láttunk az orrunknál messzebb. A lámpa bevált, jó messzire világított, ha kellett és a vizet is tűrte.

Hét körül elértük azt a települést, amely népszerű szakaszhatár, itt már nem esett, mi azért fenn hagytuk a huzatokat.

Arzúa városkában reggeli, a bárban megy a tv, súlyos vonatbalesetről beszélnek és Santiagoról, rengeteg áldozat. Azt hittük, ma az ünnepnapon mindenhol fiesta lesz, nem így történt. A vacsora alatt is láttuk a híreket, az írott futó szövegekből kihamoztuk, hogy Galiciában hét napos gyászt rendeltek el, és felfüggesztettek minden Jakab ünnepséget. Most már azt is tudjuk, hogy a vonat vezető 190-nel hajtott be egy 80-as kanyarba. Nyilván még vizsgálodnak, hogy miért.

Na de vissza a mi utunkhoz...
Reggeli után futólag megtekintettünk egy templomot (semmi különlegesség nem volt benne), és begyűjtöttünk egy pecsétet. Kijelöltük a következő pihenőt és tova mentünk. A megállóban kiderült, hogy a lábam nem százas, de menet közben úgy tűnik a tapasz dolgozik, néhány száz méter után fájdalom nélkül tudok menni.

Már a következő pihenő közelében jártunk, amikor egy pillanat alatt zuhogni kezdett, ekkor áztunk bőrig. A cipőm nem lett vizes, a négy heti por nem hagyja magát.

Egy kicsit mulattunk az álzarándokokon, sokuknal még esokabát sincs. Ma tudatosult bennem a legrosszabb fajta álzarándok fajta, a buszos! Aki előre küldi a csomagját az legalább gyalogol, ha esik, ázik, stb. A buszosok kiszállnak a buszbol, mennek néhány km-t, aztán a következő megbeszélt ponton, ha nincs kedve tovább gyalogolni, akkor beszáll a buszba. Volt egy busz, amit ma háromszor láttunk álldogálni az út szélén.
Az a kellemetlen ezekkel a csomag előre kuldesekkel, hogy ezek lefoglalják az albergueek egy részét, itt a végén már jelentős részét. Mai célpontukon us az előre kinézett albergue közölte, hogy ha nincs foglalásunk, akkor tele van. Még az a szerencse, hogy az állami albergue a már említett erősorrend szerint adja a helyeket, itt szóba sem jön a foglalás.

Szóval kissé átázva érkeztünk Salceda falu szélére egy Casa Verde nevű kocsmába, sok jó zarándok kis helyen is elfér, a személyzet és a hely is egész vagány volt, szóval ettünk, és megszaradtunk egy kicsit, hogy aztán menjünk tova.

A nagy zuhé csak rövid ideig tartott, később a csöpögés is megszűnt, és már-már napsütésben és 26 fokban álltunk sorba az albergue előtt.

Szóval ma nem sok fénykép készült, de egy mégis. Ha nem esett volna, akkor a mai fő gondolat a következő lehetett volna: illatos eukaliptusz erdőkön, ligeteken vezetett át az utunk, tényleg szép lett volna, de még az óceánig remélem lesz alkalmunk ezt élvezni. Egyébként maga az eukaliptusz liget, erdő jól néz ki, de már értem, hogy így betelepítve gondot okoz, úgy tűnik folyamatosan cseréli a leveleit, vastag avar van alatta, és a kérge us mintha vedlene, hullik, ahol mellette, alatta hagyományos európai fajták vannak, szegény tolgy ágain mindenfele lógnak, mint a ráhullott szemét, az eukaliptusz kéreg darabok, mint hosszú szalagok.

Előttünk az első cél: Santiago, kb 20 km van hátra, terveink szerint hatkor indulunk és ha minden rendben, akkor tizenegy és tizenkettő között érünk a katedrálishoz, délben zarándokmise, délután rövid városnézés, még kell venni Madridig a vonatjegyet is, aztán szombaton indulunk Finisterra felé, rövid szakaszokban, így kedden fogunk odaérni. Utána szerdán vissza Santiagoba alaposabb megtekintés, és emléktárgyak vásárlása céljából :)

Teljesítve: 790 km, 12500 m szint (ezek a dombok nem akarnak elfogyni)