Már két nagyobb városon túl vagyunk. Pamplona és Logroño külvárosait a hajnali órákban csodáltuk meg, amikor csak a kertész van ébren, hogy locsolja a park gyepét.
Minden kisebb-nagyobb város különböző járólapokon irányítja a zarándokokat a megfelelő irányba. Ma pl. Navarette várostábla helyett egy ilyen fémlapot fényképeztünk le.
Azt is megállapítottuk Pamplona óta többször is, hogy itt van értelme a szélerőművek építésének. A hegyvonulatok hosszában felépített szélkerekek bizony forogtak, amikor láttuk őket.
A napi edzés része az is, hogy a legtöbb falu a domb tetejére épült. Így mikor már örülnénk, hogy csak néhány száz méter múlva pihenő, akkor a legmeredekebb utcákat még meg kell mászni. Szerencsére azért ezek nem szoktak problémát okozni.
A falunkban városokban aztán iszunk jeges teát a bárban, ami az egyéb szolgáltatások igénybevételét is garantálja.
Egy érdekes mérőszáma a napjainknak, hogy hányszor megyünk át az autópálya fölött vagy alatt. Volt olyan, hogy egymás is után négyszer, de ma csak úgy mellette mentünk kilométereket egy földúton.
Az ilyen utak persze teljesen árnyékmentesek, ezért ha mégis van egy árnyékot adó fa, akkor azalatt már biztos ül egy-két zarándok.
Tegnapi bejegyzésből kimaradt néhány érdekesség:
A mozgó reklám, ami egy helyi biciklis srác volt, és a testvére panzióját reklámozta nekünk, miután kiderítette, hogy Logroñoban tervezünk aludni.
Szereztünk pecsétet Felisatól, aki a legendás Felisa unokahúga, és az a zarándokokat üdvözli a város előtt.
Sorba állítottuk a hátizsákokat ahogy a könyvek írják az alberg bejáratánál, de sajnos a később érkezők ezt nem vették figyelembe.
A városnéző sétánkon találkoztunk a "libás játékkal", ami egy létrás játék a Camino helyszíneivel és libákkal. Ez elvileg egy jellemző látványosság La Rioja-ban.
No comments:
Post a Comment