Fenn a hegyen nem volt melegunk éjjel, viszont olyan párás volt a szoba, hogy a ruháink nedvesebbek voltak reggel, mint ahogy ott hagytuk őket este.
Szerintem sokan féltek a hajnali ködtől, mert senki nem kelt fel fél hat előtt. Pedig kinn nem volt hideg és nem volt köd, szép csillagos ég alatt indultunk el.
Néhány km múlva elértük az itt felállított zarándok emlékművet, ahol mindenki fotozkodott, mi is, pont úgy fújt a szél, mint a bronzszobron látható (majd egyszer ti is fogjátok látni).
Az út sokáig fenn ment a gerincen, ebből adódik a sok szint nagy része, volt néhány hangyaboly meg vakondtúrás. :)
A reggeli szünet kilenckor Fonfria faluban volt, ott éppen ekkor hajtották ki a teheneket a legelőre, a spanyolok nem kellnek korán :)
Még néhány falun keresztül mentünk, mindnek volt temploma, melyek -- gondolom az itteni zord idő miatt -- kicsit olyanok, mintha egy nagy kőből készültek volna. Természetesen a helyi terméskő az építőanyag, kis lőrésszerű ablakok, alacsony, tömzsi harangtorony, semmi hivalkodó diszítés.
Biduedo falu után kezdődik a lejtő, mikor valóban lejövünk a hegyről. Ekkor már szikrázó napsütésben gyalogoltunk. És akkor egyszercsak elénk tárult a völgy, ahová igyekeztünk, pontosabban azzal a ténnyel szembesültünk, hogy a felhők felett mindig kék az ég. A völgyet teljes egészében kitöltötte a fehér vatta, amit a nap éppen próbált elpárologtatni. A napocska ezen a napon nekünk dolgozott, ahogy haladtunk lefelé, oszlottak el a párafelhők.
A lefelé út nagy része pedig szekérúton haladt, tehát nem is okozott gondot.
Dél körül Tracastella városkában elfogyasztottuk szokásos jeges teankat, megállapítottuk, hogy újra meleg van, gondolatban elbúcsúztunk azoktól, akik itt megálltak, mi pedig tova száguldottunk a Samosban található kolostor felé.
Az út első részét az országúton kellett megtenni, jó hogy vasárnap volt :), de utána bementünk egy erdei útra, igazi kellemes, változatos gyalogút volt, a bicikliseket nem erre küldték, így rájuk sem kellett figyelni.
Az út egy kisebb folyó kanyargását követte és számtalan tanyán (annyira picik voltak) vezetett keresztül. De mindegyiknek volt egy kis temploma, meg az itt már szokásos mini temető, egy talpalatnyi föld elkeritve a templom körül, és abban mint egy urna temetőben, kis fakkokban a sírok, és ez láthatóan már több száz éve igy történik.
Végül egy újabb vakondtúrás tetejéről megpillantottuk a kolostort. Beértünk a városba, az első albergueben még is szálltunk, már csak a kilátás kedvéért is, hiszen az ágyból a kolostort lehetett látni.
Viszonylag későn érkeztünk, ezért a kötelező házifeladatok (fürdés, mosás) után gyorsan elmentünk a kolostorba, hogy megtudjuk, hány órakor lehet bejutni. Egy arányos, idős szerzetes fogadott minket, jól kitalálta, hogy zarándokok vagyunk, megkérdezte honnan jöttünk, majd elmondta, hogy a következő vizit egy fél óra múlva lesz, addig nezegessuk, mit lehet venni a shopban. Természetesen ezt a "párbeszédét" spanyolul folytattuk. Tehát megvartuk a túravezetést, és megnéztük a kolostort, legalábbis azt a részét, amelyet megmutattak. Egy modern meg egy gótikus kerengőt, és a templomot.
A szállásra visszatérve megállapítottuk, hogy az "udvar", ahol teregetni kellett, alkalmatlan a célra. A ház ugyanis közvetlenül a sziklafal mellé épült, és a szikla meg a ház közötti két méter volt bemadzagozva, az hagyján, hogy nem sütött be oda a nap, de még a reggeli pára is ott volt. Reméljük azért csak megszaradnak a szobában.
Teljesítve: 677 km, 10200 m szint
Csak így tovább :) :) :)
ReplyDeleteJó pihenést és jó utat!
Üdv,
Sch