A szokásos sötétben hagytuk el a várost, ahol megállapítottuk, hogy a fiatalok azért buliztak valahol, a nemzeti gyász ellenére.
Mikor kivilágosodott, találkoztunk egy gyönyörű szivárvánnyal, le is fényképeztük, majd gyorsan esőruhát öltöttünk, mert elkezdett esni, és az út további részén már csak az volt a kérdés, hogy jobban esik, vagy csak csöpög.
Volt egy pillanat, amikor ránk sütött a nap, egy Maceira nevű kis faluban találkoztunk megint egy régi kőhíddal, amelyen átkelve egy kicsit szedni kellett a lábunkat, mert jött mögöttünk egy autó, amely tükörtől tükörig éppen elfért a híd kő korlátjai között (ezt sikerült lefotózni :).
Természetesen újra esett, egészen Negreiraig, ahol beszállásoltunk, csinaltattunk egy nagymosást, szaritast, azaz kifizettük ezek árát, így holnap tiszta ruhában fogunk ázni, mert holnapra is minden előrejelzés esőt ígér :(
Teljesítve: 833 km, 13400 m szint
Kb. ezt tippeltem, hogy ma eddig a településig haladtok. Ugyanis figyelem a frontokat és azt hiszem nagy szerencsétek volt, hogy csak ennyire áztatok meg. Ugyanis egy óriási ciklon első hulláma haladt át felettetek. A holnapi - második hullám - remélhetőleg nem lesz olyan zord. A felhősáv szakadozottabb, bár az óceánnál sosem lehet tudni!?
ReplyDeleteCsak így tovább csajok! Továbbra is veletek vagyunk.