Az éjjel jó kis viharra ébredtünk, de eső nem sok eshetett. Reggel mindenesetre a zsákokra felhúztuk az esővédőt. Mikorra elindultunk, el is kezdett csepegni, de hamar kimentünk a felhő alól, és csak visszanézve gyönyörködtünk a látványban, ahogy lógott a felhők lába.
Épp csak annyi eső volt, hogy elverte egy kicsit a port, ami a levegőben volt.
Szokás szerint az első bárban reggeliztünk, ma kakaót.
Kilenc körül már tizenkettő km volt mögöttünk, előttünk pedig Sahagún városa. Mielőtt bementünk volna tettünk egy kis kitérőt, hogy megnézzünk egy középkori hidat, meg egy régi kápolnát, természetesen ez is vörös téglából épült.
A kápolna mellett kis emlékmű található, mely szerint itt a Camino közepe, persze Roncesvalles-től mérve.
A városban kicsit el-elkóboroltunk az úttól, hogy egy-egy templomot megnézzünk. A San Tirso mellett pedig megpihentünk, e templom abban különbözik az eddigiektől, hogy nagyon erősen látszik rajta a mór kultúra hatása, mudejar stílusú (na miket tudok :)
A város után egy újabb középkori híd, sok lukkal, majd egy kis senda és utána elágazás, ahol mi a régi római utat választottuk, ez ugyan a semmiben halad, de rövidebb és csendesebb. Borzasztó kedvesek a spanyol sofőrök, üdvözlésképpen ránk dudálnak, amikor egy negyven tonnás kamion teszi mindezt, akkor az ember általában hanyatt esik.
Szóval elfordultunk a római út felé, és az utolsó faluban reméltük, hogy lesz egy bár. A földön találtunk is erre utaló nyilakat, majd a bárt is megtaláltuk, előtte két zarándok, mondták hogy zárva van. Nekünk nagyon kellett... hogy nyitva legyen, és mivel itt a kívánságok teljesülnek, az utca végén megjelent egy hölgy és kinyitotta a bárt...
Ezután már csak a maradék kilenc km volt hátra, keresztül a semmin, és közben már elmúlt tizenegy, ami azt jelenti, hogy már majdnem harminc fok volt.
A semmin keresztül egyszer csak elsuhant előttünk egy vonat (TGV style) hangja természetesen nem volt. Később kiderült, hogy a mai napra rendelt domb is tulajdonképpen a vágányok feletti hídra való felmászást jelentette. Félúton egyet pihentünk és próbáltuk lefényképezni a szebbnél szebb pillangókat.
Végül beporoszkáltunk a faluba, az állami albergueben vagyunk, úgy tűnik nem lesz tele, egy kis négy személyes fakkban még csak ketten vagyunk.
Már meglátogattuk a helyi boltot, amelynek helyét megint az aszfaltra festett nyilak mutatják. A bolt nagyon sötét volt, de ki volt írva, higy nyitva, ezért benyitottunk, bennt egy ház előterében találtuk magunkat, balra ott volt a lesötétített üzlet, előre meg éreztük a konyha illatát. Nosza beköszöntünk, kérdeztük "tienda abierto", mire a bácsi felugrott az asztaltól, kinyitotta és kivilágosította a boltot és mi bevásároltunk.
És most indulunk vacsizni.
Teljesítve: 438 km, 6900 m szint.
No comments:
Post a Comment