5. nap Puente la Reina - Ayegui (Estella külvárosa, 24 km)

Reggel szinte mindenki egyszerre indult el, így szinte egész nap előttünk, mögöttünk mindig volt valaki.
A reggeli hév elvitt minket nyolc km-re, ahol egy Cirauqui nevű faluban az egész társaság egy etetőben reggelizett, azaz inkább előtte az utcán, evvel némi forgalmi akadályt képeztünk. Zsákok ledobva, emberek mellette elnyúlva.
Egyébként nagyon mókás falu volt, a domb tetejére építették a templomot, és innen körkörösen épültek az utcák, az út a főtérről egy másik ház alatt vezetett tovább.
Ezután elkezdtük kerülgetni az autópályát, egy aluljáróban találtunk egy falfirkát, amelyen valaki tréfásan lerajzolta, jelmagyarázatokkal, hogy is néz ki az igazi zarándok (hát most nagyon hiányzik, hogy nem tudom képpel illusztrálni).
Egy másik ponton csak a kedvünkért építettek hidat.
Lorcaban megint egy kupacban pihent sok zarándok, próbáltunk az árnyékban leülni, de ott még hideg a föld, szóval nehéz az életünk :-).
A következő faluban összetalálkoztunk az első áldozásra készülő kislányokkal. Végül Estellába érkeztünk, itt rengeteg templom van, ezért egy kicsit szelektálni kellett. Az előzetes információk alapján felkapaszkodtam a San Miguel templomhoz, és körbefotóztam a különleges román kapu összes díszítését. Sajnos éppen mise alatt voltunk ott, ezért bemenni nem tudtunk. Viszont a városban összetalálkoztunk egy kisebb felvonulással, amelyben hatalmas babákat vittek elől, utána meg kisdobosok verték a dobot, előzőleg néhány ágyúlövés is volt, gondolom ezzel összefüggésben.
A mai etapot nem Estellában fejeztük be, hanem még jöttünk kb. 2 km-t, Ayegui külvárosig, ahol egy sportpálya (valamilyen ősi fallabda pálya, ilyennel ma többször találkoztunk szabad téren) pincéjében vagyunk elhelyezve, úgy tűnik a többség a városban maradt, egyelőre még nem vagyunk egy tucatnyian sem. Viszont helyben kapunk vacsit is, így ma tényleg pihenés van. A hospitalero (gondnok) egy német, aki eddig 27 alkalommal ment végig a caminon.

Leküzdve: 121 km, 3150 m szint

4. nap Pamplona - Eunate - Puente la Reina (27 km)

Megint magunktól felébredtünk, persze mások még korábban, a lényeg, hogy negyed hétkor elindultunk keresztül Pamplonán. Egy kicsit meglepett a szombat hajnali szemét tömeg, ami az utcákon hevert.
Az első feladat ma a "megbocsátás hegyének megmászása volt, ahol hatalmas szélerőművek sorakoznak, meg egy csapat pléhvándor. A forgó morgók nem véletlenül kerültek ide, olyan szél volt fenn, hogy egy percre sem ültünk le.
Lefelé sem volt egyszerű, babafej nagyságú kövek között kellett haladni, később a méretük valamit csökkent, de ettől még olyan lett mint egy talpmasszázs, csak a kellemetlen fajta.
Két falu között mindig lementünk, hogy aztán a következőbe újra felmaszhassunk.
Ma tettünk egy kb 2-3 km-es kitérőt is az Eunate nevű hely megtekintése kedvéért. Megérte, gyönyörű román kápolna, szép alabástrom ablakokkal.
Ezután már csak öt km és határozottan forrósódó levegő, még főleg talaj mellett, megérkeztünk Puente la Reina faluba, ahol még előttünk van a városnézés.

Leküzdve 97 km, 2850 m szint.

Szemelvények az első három napról

A korai indulás reggel 6 óra. Ha csak 7-kor indulsz el, a Nap melege nagyon lelassít dél utánra. Ha nem süt rád a Nap, akkor a hideg széltől borzongató hűvös van. A kedves magán albergek nagyon jók, minden van, ami szem-szájnak ingere (wifi is :) ), ugyan a hajszárítót ma nem használtuk, mert kint a napon mosás közben megoldódott a vizes haj probléma.

Naplóbejegyzések az 1. napról:
Az alpesi tájtól mindössze a "több a birka, mint a tehén" különböztette meg a helyet.
Az "utolsó francia pecsét" egy furgonból kakaót és müzlit" áruló fickó volt a semmi közepén.
Az avar olyan magas volt, hogy jutott egy kis lábmasszázs.

2. napról:
"Franciásan megreggeliztem croissant-t és kakaót.
Kerülgettük a patakokat, amiken mindenhol van hidacska. Föl-le másztunk a dombok között, amerre az út vitt.
Néhol az út mindkét oldalán kerítés, nehogy a vándorok elvándoroljanak.

3. napról (máról):
Tegnap este vacsoránál újabb ismeretségekre tettünk szert a magyar lányok és a francia öregurak után egy norvég (anya szerint viking) úriember személyében. Ő egy tanár, aki nézi a Big Bang Theory-t, és nagyon érdekelte a CERN. Ma ő is itt szállt meg a németeknél, és nagyon csúnya már a talpa.

3. nap Zubiri - Pamplona

A tegnapi tapasztalat alapján ma korábban indultunk, magunktól ébredtünk és negyed hétkor már trappoltunk Larrasoana felé. Mivel ez után már csak Pamplonában lesz bár, ezért bementünk a faluba reggelizni, némi nehézségek után megtaláltuk a bár bolt kombót, ahol egy szigorú néni egyrészt megállapította, hogy az angol nem az anyanyelvem, másrészt nem engedett leülni a lányom mellé, csak ha én is redelek valamit, így ma reggel kakaót ittam.
Tovább mentünk, ezután már nem nagyon voltunk egyedül, ahol előre vagy hátra lehetett látni az utat, ott mindig láttuk a többi színes hangyát vonulni.
Az egyik pihenőnél elment mellettünk egy sorstárs, és a megfelelő mondattal üdvözölt bennünket: Somos todos locos. Ez kb annyit jelent, hogy mi mind őrültek vagyunk.
Lassan elértük Pamplona külvárosát, ahol egy elágazásnál néhányan a műút menti gyaloglást választották, a dombra való felkapaszkodás helyett, és mondták, hogy arra könnyebb, nem kapcsoltam elég gyorsan, így elmaradt a válasz, hogy emerre meg szebb. A dombról szépen előre láttunk a városig és mégsem kellett az autókat szagolni.

Ma rengeteg hídon keltünk át, néhány patakon kövekből rakott híd volt, később a folyón volt néhány középkori híd, és találtunk egy középkorú fahidat is, igaz alatta nem folyt víz, ami szerencse, mert nem mertem rálépni (tessék ide képzelni a képet, amit majd feltöltünk, ha lesz rá alkalom).
Szépen a kalauz szerint haladtunk, így mielőtt a nagyvárosba értünk, megálltunk a Paradiso nevű bárnál, hogy igyunk és vegyünk egy jó mély levegőt, amivel beérünk a városba.
Viszonylag kellemes úton vezettek be minket, az út mielőtt eléri a régi városfalat, megint átkel a folyón. Itt mi elkanyarodtunk, mert előre kinéztük, hogy a folyóparton, kellemes parkos környezetben van egy albergue, melyet egy német pár vezet, és barátságos, kis mérete van. Nem csalódtunk, a házigazda olyan mint egy mikulás, csak nem pirosban jár. Friss, hideg narancslével és keksszel fogadott bennünket, lesegítette a hátizsákot, majd rögtön meg is mérte az odakészített kézi mérleggel, kajával, vízzel bizony 12 kiló :(, de már kezdem megszokni. A szobában összesen négyen vagyunk, így nem is koedukált, a fürdőben kilépő és hajszárító is van, és mindezt mindössze hat euróért.
A szokásos fürdés mosás után városnézés következett, tényleg tíz perc alatt benn voltunk a központban, a háziaktól még egy város térképet is kaptunk. Kedvezményes jeggyel megnéztük a katedrálist, olvastam már, mégis meglepett, hogy mennyire roskodoznak itt a templomok az aranytól, már Roncesvallesben a picike templomban is a teljes oltár színarany volt.
Megnéztük merre futnak majd egy hét múlva a bikák, meg a "Rent balcons" tartalmú hirdetéseket. És a város másik legfontosabb elemét, a kávéházát, amelyben egykor Hemingway is időzött.
És most pihi van.
Wifi van, ingyen, de gép nincs, tehát regényt tudok írni, de képekkel nem szolgálhatok.
Egyre jobban szokjuk a gyaloglást.
Leküzdve: 70 km, 2250 m szint.

A tegnapi szálláson volt gép, egy napi képet sikerült felrakni, utána megállt a net, így egyelőre csak a párizsi képeket láthatjátok.

2. Nap Roncesvalles - Zubiri

A kis fakkokra osztott hodályban az első fecskék mindenkit ébresztettek, így kb. háromnegyed hatkor mi is felkeltünk, kicsit lassan készültünk el, így csak hét felé imdultunk el. Az első három kilométert harminc perc alatt lezavartuk. Ott megálltunk reggelizni, pontosabban először egy nyitott boltot találtunk, ahol én kaptam narancslét, a közeli bárban pedig Panni evett kakaót és croissantot :).
Majd következett néhány dombocska, még vakondtúrás, ráadásul ahol nem fújt a szél, ott kezdett magyon meleg lenni. Így egyre lassabban haladtunk.
Végül Zubirinél úgy döntöttünk ennyi elég mára. Egy remek privát alberguet találtunk, csak nyolcan leszünk egy szobában. Ebben a faluban nincs semmi látnivaló, ezért most pihenünk, holnap be kell érni Pamplonába.
Legyőzve: 47 km, 1850 m szint.
Tegnap az internet állomáson próbáltunk feltölteni képeket, egyelőre sikertelenül :(

1. Nap Saint-Jean - Roncesvalles

Saint-Jean update: egy szobában voltunk öt spanyollal, akik ötkor keltek, ergo mindenki:-) Valamint találtunk még három embert a földön.
Szóval hatkor nekivágtunk, az első nyolc km nagyon gyilkos volt, utána még nagyon hideg szelet kaptunk, de gyűrtük a métereket mind felfelé mind előre. Kellő magasságban aztán elkezdtünk keselyűkre vadászni, gyönyörűek és óriásiak:-)
A hágóról a meredek úton sikerült lejönni, nem teljesen önszántunkból, még szerencse, hogy száraz volt, így csak az utolsó fél kilométeren tanyáztam egy nagyot. Ekkora hátizsákkal felállni nem is oly egyszerű.
Végül háromra lett ágyunk, vacsiztunk is, menüben pisztrángot :-)
Legyőzvé 25 km, 1500 m szint.

First excercise program :)

Excercise 1
Walk around Paris with the backpacks because there are no lockers at the Montparnasse station and the luggage service is very expensive and not open early in the morning.

Exercise 2 Find a relatively cheap hotel in Paris at night because the whole station is closed for the night -> walk even more with the backpacks.

 I started to feel what it will be like to have everything on me all the time.

Excercise 3
Don't get sick on the bus from Bayonne to Saint Jean Pied de Port. The view of course makes the whole thing worth it.

It was quite nice not carry the backpacks around Saint Jean Pied de Port after we arrived. The first albergue experience is starting quite nicely. The place is clean and people are friendly. The first pilgrim's menu was also very nice and filling with the three courses.

Párizs folytatás, Saint-Jean-Pied de port

Hát nem a vastag ruhát, hanem a pénztárcánkat vettük elő és kerestünk egy szállót. Végül az egyikben megcsiptük az utolsó szobát.
Ma végig utaztuk a napot, még Franciaországot. Megjöttünk a kiindulópontrá. Holnap indulunk.

Párizs

Első feladat részben teljesítve.
Borzasztóán csúnya időben szálltunk le, majd el metróztunk a pályaudvarra, ahol kiderült, hogy a csomag megőrző nem nyit elég korán, így a hátizsákkal mentünk városnézésre, csak hogy szokjuk.
Az idő lassan kitisztult, mire a Notre-Dame-hoz értünk már egészen szépen sütött a nap. A baj csak az, hogy elég hideg van, így elvetettük az esti fotózást és visszajöttünk a pályaudvarra.
...és most jött egy öltönyös úriember, aki közölte, hogy nem maradhatunk egész éjjel itt. Szóval még nem tudjuk mi lesz reggelig, mindenesetre azt hiszem elővesszük a vastag ruhákat:-/

"Becsekkoltunk"

A hivatalos reptéri súlymérés eredménye: 21 kg a két zsák együtt :-)
Most már csak a gépre várunk.

Útra készen

Becsomagoltunk, aztán még egyszer, aztán újra átnéztük mit lehetne itthon hagyni :(
Hiába mértem le mindent külön-külön a végén együtt minden nehéz lett :(
A végleges súly, botokkal együtt 2x11 kg, azt mindenesetre megállapítottuk, hogy hétköznap ennél nehezebb zsákkal járunk :) Menet közben nem lesz benne a bot, viszont lesz benne víz, szóval könnyebb nem lesz.
Az előzetes listából néhány apróbb darabot kiszórtunk (többnyire inkább a darabszámokat csökkentettem), az egyetlen nehéz darab a mágneses térdvédőm, ami végül itthon marad, remélem nem bánom meg :)

Egy utolsó átpakolással repülőgépre alkalmassá tettük a csomagokat (pl. a botok és egyéb szúró-vágó eszközök bekerültek a zsák belsejébe), bár azért be fogjuk fóliáztatni. Kiderült, hogy térfogatilag is kell ez a 50-60 liter, teljesen tele vannak :(

Felszerelés

Összeállt a "végleges" felszerelés lista -persze amíg el nem indulunk ezen még lehet változtatni. (A *-gal jelölt elemekből csak egyet viszünk kettőnknek.)
Alapfelszerelés:

• hátizsák
• hálózsák
• önfelfújó matrac

Ruházat (azzal együtt, ami rajtunk lesz):

• fehérnemű (3 váltás)
• zokni (4 pár)
• rövid ujjú trikó (2)
• hosszú ujjú trikó (2)
• túranadrág (2)
• vastag polár kabát
• túrakabát (eső és szél ellen)
• napvédő kalap
• aláöltözet (alsó, felső)
• bakancs (speciális szilikon betéttel)
• túraszandál
• fürdőruha
• strandkendő (több célú)

Tisztasági felszerelés:

• közepes törölköző a fürdéshez
• kis kéztörlő napközbeni használatra
• nedves kéztörlő (kis csomag)(*)
• fürdő papucs(*)
• fogkefe
• fésű, hajgumi, hajpánt
• tusfürdő(*)
• sampon(*)
• fogkrém(*)
• dezodor
• egy eldobható borotva
• mosószer(*)
• néhány méter szárítókötél(*)
• 6 db ruhacsipesz(*)
• 8-10 nagy méretű biztosítótű(*)
• körömolló, reszelő
• papírzsebkendő

Étkezés:

• 1 tábori tányér(*)
• fém bögre
• könnyű tábori étkészlet
• éles bicska(*)
• kulacs
• kisebb műanyag doboz

Egészségügyi csomag(*):

• receptre szedett gyógyszerek (megfelelő mennyiségben)
• tű, cérna (nem varrni fogunk, hanem vízhólyagokat kezeljük)
• fél üveg betadin, kis üveg merbromid, bactroban kenőcs
• 8-10 fülpucoló pálcika
• 1 doboz vágható, kész sebtapasz
• néhány vízhólyag tapasz
• 1 csomag gézlap
• 1 tekercs leukoplaszt
• flector tapasz
• mágneses térdgumi
• néhány szem: immodium, advil, aszpirin, nos-pa, savkötő
• magas faktorú napozókrém
• kis doboz nivea krém
• körömvirágkenőcs
• "mormotakrém" (fáradtságra izomlazító)
• teafa olaj (fertőtlenítésre, száj öblögetésre, rovarcsípésre és -riasztásra)

Egyebek:

• túrabot
• személyi igazolvány
• eu egészségkártya, betegség- és balesetbiztosítás
• bankkártya, készpénz
• övtáska (az értéktárgyaknak)
• telefon (vízhatlan tasakban) + töltő(*)
• naplónak füzet + ceruza, toll
• zarándokkalauz
• tartalék szemüveg
• óra
• fejlámpa
• fényképezőgép + töltő
• mini kártyaolvasó
• mini állvány
• tartalék akkumulátor + töltő
• túra GPS
• könnyű elosztó, hogy mindezeket be is tudjuk dugni valahova :)

Az előzetes mérések alapján mindezek két darab, kb. 9-9,5 kg-os hátizsákot eredményeznek, mivel ez az eredmény úgy jött ki, hogy mindent egyesével mértem le, és felfelé kerekítettem, ezért bízom benne, hogy a bepakolás után sikerül 9 kg alatt lenni, hiszen a fenti listából még hiányzik a víz és a vésztartalék élelmiszer (értsd néhány müzliszelet, szőlőcukor).

Utolsó munkanap

Vége az utolsó munkában töltött napnak. Kicsit bosszantóan indult, mert délutánra beraktak egy workshopot, aztán kiderült, hogy felültettek, és egy meglepetés búcsúpartyt szerveztek a kollégák. Tulajdonképpen még mindig nem tértem magamhoz a meghatódástól. Főztek az udvaron lecsót meg gulyást, és az egész cég kiránduló ruhába bújt. Jellemző, hogy én ezt nem vettem észre.;-).
Még egy ajándék pólót is csináltattak nekem, a hátán a teljes útvonallal (még nem találtam ki, mi helyett kerül a csomagba, de ezt nyilván el kell vinnem magammal).
Ezúton is köszönöm mindenkinek.