31. nap O' Pedrouzo - Santiago (21 km)

Megérkeztünk Santiagoba, este bővebben írok, most fürdés aztán egy kis városnézés.

Szóval reggel korán, ahogy szoktuk, elindultunk. A különbség csak az volt, hogy az eddigi napokhoz képest, sokkal többen tették ugyanezt. Így már a sötét erdőben kerülgetni kellett a lassabb zarándokokat.

Félúton megreggeliztünk, összefutottunk a vegetáriánus kanadai párral, akiket már elég régen nem láttunk.

Megkerültük a repteret, lefenykepeztuk az első olyan követ, amelyen már Santiago felirat volt.

Néhány kilométerrel a vége előtt ér az út az "öröm" hegyére (Monte do Gozo), itt ajelek az új emlékmű mellett vezetnek, amelyet II János Pál látogatása alkalmából emeltek. Itt aztán a zarándokok elkezdtek örömködni, fotozkodni. Mi pedig a gps segítségével megkerestük a régi szobrot, ami valóban a hegy tetején van, két óriás zarándok tekint Santiago felé, és innen lehet is látni a várost, közepén a katedrálissal.

Visszatértünk a jelzésre és megkezdtük hosszú setankat a külvárosban. Tizenegy után néhány perccel érkeztünk a katedrális elé, sokad magunkkal. Néhány perc után a legfontosabb feladat, megszerezni. "compostella"-t, ehhez bealltunk a zarándokiroda előtti hosszú sorba, de szerencsére sokan dolgoztak és gyorsan, igy húsz perc alatt kezünkben volt a zarándoklevél, amelyhez rögtön a kijáratnál lehetett venni egy papírhengert, amiben hazaszállítjuk.

Már majdnem dél volt, visszasiettünk a katedrálisba a zarándokmisére. A mise kezdetére zsúfolásig megtelt a templom, amelyben a fő és kereszthajóban összesen ezer ülőhely van, és legalább ennyi, ha nem több állóhely. A mise elején több nyelven köszöntik a zarándokokat és felsorolják, hogy tegnap honnan érkeztek, elhangzott az Hungria név is, tehát tegnap is érkezett valaki, régi ismerősünk Edit, akivel Sahagunig többé kevésbé együtt haladtunk, ránk talált a templomban, tehát ő is megérkezett, ő Leon előtt egy kicsit buszozott, hogy rövidebb szakaszokkal érjen ide.

És igen, a templomba bemehettünk zsákkal, bottal, csak arra kértek minket, hogy ha lerakjuk, akkor a külső fal mellé tegyük (és igen, a mise végén pontosan ott találtuk őket, ahol hagytuk). A mise alatt gyönyörködhettünk a hatalmas füstölőben, de sajnos ma nem lengették meg.

A következő feladat: szállást keresni, az albergueek viszonylag messze vannak a központtól, délután egyre a belvárosi olcsó panziók úgy tűnt mind megteltek, amikor jött egy hölgy és megkérdezte szobát keresunk-e, majd rögtön eldarálta, hogy kettőnknek mennyiért ad szobát (itt drágábbak az alberguek, mint eddig, annál alacsonyabb árat mondott), látta hogy hajlunk az üzletre, mondta hogy kovessuk, megmutatja, és irgalmatlan sebességgel megindult a tömegben. Szóval most egy lakás felső szintjén vagyunk, nem öt percre a katedrálistól, és a miénkkel együtt négy szoba van itt, úgyhogy miután velünk megkötötte az üzletet, a néni sietett vissza térre újabb kuncsaftokért, később láttuk :)

Fürdés után visszamentünk a katedrálisba, belül is alaposan megnéztük, Santiago sírját is, bár nem álltunk be a sorba, hogy megöleljük a szent mellszobrát, amely a főoltár része. Ezután körbejártuk az óvárost, és most pihenni térünk, reggel indulás.

Két fontos dolgot még elintéztünk: megvettük a vonatjegyet Madridba, és találkoztunk lányom fizikus ismerősével, aki az itteni egyetemen dolgozik.

Teljesítve: 811 km, 12900 m szint (és legalább hét km volt a városnézés, meg az elintéznivalok utáni szaladgálás)