23. nap Foncebadon - Ponferrada (28 km)

A hajnali sötétben megnéztük Foncebadon mind a négy utcai lámpáját, majd a hajnalcsillagot követve felmásztunk a hágóra, a vaskereszthez. A többség szépen kivarta, amíg az előző ember az oszlop tövében elmormolja saját imáját, de sajnos voltak olyanok is akik nem tartották tiszteletben ezeket a perceket sem.
Csak a hagyomány kedvéért mi is leraktunk egy kis kalcit kristályt a kupac tetején, amit az előző napon gyűjtöttünk. Majd elkeszitettem a mai giccs fotót, szemben a napfelkelte, a vaskeresztnek, meg az alatta álló embernek csak a sziluettje látszik (remélem tényleg jó lesz).
Ezek után egy kicsit lejjebb mentünk, hogy a Camino egy másik érdekességét is lássuk, legalább kívülről, ez Manjarin, egy másik falu, hivatalosan egy fő lakja, aki egy igazi menedéket üzemeltet zarándokoknak, a faluban se víz, se villany és Tomás, a házigazda este templomos lovagnak öltözik, és persze ő is főz (youtube videók alapján szerintem már  nem az igazi Tomás van és nincs is egyedül). Kívülről megnéztük, lefotoztuk a híres táblaerdőt, amelyből kiderült, hogy Szeged 2778 km.
Manjarin után újra fel a Camino legmagasabb pontjára, ahol egyébként nincs semmi, némi kilátáson kívül, mert ez csak egy hágó. Innen már láttuk a távolban Ponferrada-t, csak egy baj volt, 900 méterrel alattunk van.
A gyönyörű alpesi tájban, egy igazi hegyi, köves, kőfolyásokkal tarkított, igencsak meredek úton mentünk lefelé. Felfelé sokkal gyorsabban mentünk!
El Acebo falunal megtudtuk, hogy mostantól a Bierzo vidéken vagyunk. Ez a falu fantasztikusan nézett ki, takaros kis kő házakkal.
A szokásos reggeli után (kakao, mert hideg volt, csak 12 fok) próbáltunk tovább haladni lefelé. Átmentunk még egy hasonlón, aztán megérkeztünk Molinaseca településre, ami azt jelentette, hogy végre vége a meredek hegyi útnak.
Egy egyutcas helyre értünk, de az mint egy kis ékszerdoboz, lenyűgöző volt, üldögéltünk is egy fél órát egy bárban ahol szokásos jeges teankat egy "Keep walking" feliratú pohárban kaptuk meg (igen rajta volt sétáló Jani is), tehát elkészült a kép, az aranysarga nedűről, benne a jégkockakkal :)

Ezek után már csak át kellett gyalogolni a célba, de a lejtőn ereszkedés sokat kivett belőlünk és közben megint 30 fok lett, valamint az aszfalton kellett menni (plusz tíz fok), szóval nehéz volt a vége.

Ponferrada egy viszonylag nagy város, történelmi része kb, mint a várhegy, van itt is jó sok lépcső. Az albergue kívül van ezen, jó messze, így ma, előre megfontolt szándékkal hostalt akartunk keresni, nagyon sokáig nem tartott, az első sarkon megtaláltuk, úgy hogy ma megint egy kicsit kenyeztettuk magunkat.

Azért a várost is megnéztük, körbejártuk a templomosok kastélyát, megnéztünk néhány templomot.
Bevásároltunk holnapra, potoltuk a ragtapasz készletekét (ezt megelőzési céllal használom), majd elkezdtünk vacsora helyet keresni, hét óra tizenöt, senki nincs az utcán, semmi nincs nyitva, találtunk egy nyitott éttermet, leültünk, pontosan fél nyolckor hirtelen tele lett az utca, és ezt most szó szerint tessék érteni.
A mai vacsi nem sikerült valami jól, de nem baj, legközelebb nem itt vacsizunk :)

Teljesítve: 590 km, 8500 m szint.