7. nap Torres del Rio - Logrono (20,5 km)

A még otthon elhangzott kérdésre ma megszületett a válasz. Ma volt a feltehetően az első holtpontom.
Még tegnap megbeszéltük, hogy ma csak Logronoig megyünk, mégis nagyon nehezen ment ma a gyaloglás. Ma sem sok faluval találkoztunk, gyakorlatilag fél útig semmi nem volt, csak kerülgettük az autóutat. Tíz km után megérkeztünk Viana nevű faluba, ahol a templom árnyékában elfogyasztottuk a reggelit. A templomnak egyébként egészen fantasztikus kapuja van. És ez már nem az első!
Ezen kívül a templom mellett állt egy érdekes szobor kőből, aminek bronzból volt a feje.

Természetesen Viana is egy domb tetején van, így innen megint egy darabig lefelé, majd újra felfelé araszoltunk. Később szó szerint az út mellett mentünk, árnyék megint egy szál se.
Logrono előtt elhagytuk Navarrát és beléptünk La Rioja autonóm régióba. Már benn jártunk a város ipari részén és még volt négy km, nem volt egy felemelő látvány. Végül elvezettek minket egy parkba és innen egyenesen az óvárosba kerültünk.
Korán, délben érkeztünk, ilyenkor a szálláshelyek még zárva vannak, így egy játszótéren pihegtünk, amíg nyitás után aztán sorbahállhattunk a rendkívül körülményes adminisztrációt kivárva, még az útlevelünket is elkérték, nálunk csak személyi van (kisebb és nem ázhat el :)), na hát ezzel el volt egy darabig, amíg kihámozta belőle amire kíváncsi volt, még a kibocsátás dátumát is beírta a nagy könyvbe.

Az épület egyébként nagyon szép, régi, hangulatos, hatalmas kövekből rakott átjárók vannak benne.

A szokásos napi teendők: zuhany (csak hideg víz volt), mosás (kézzel a kerti csapnál), rövid lábápolás (szerencsére nekünk még nincsenek vízhólyagjaink) után elmentünk felfedezni a történelmi várost, hát elég pici volt és az eddigiekhez képest hiányzott belőle valamilyen hangulat. Viszont itt is találtunk egy középkori templomot, egy újabb fantasztikus kapuval.
Egyúttal bevásároltunk holnapra narancslét nekem, pisztáciát a lányomnak (út közben nem nagyon eszünk), ezenkívül vettünk egy kis cseresznyét, amit még ma elfogyasztunk.

Napok óta kerülgetjük egymást három másik magyar lánnyal (asszonnyal), pontosabban tegnap óta már csak eggyel, mert a többiek még nálunk is lassabban akarnak haladni.
Szóval ez a hölgy, Editnek hívják, mindig igyekszik főzni magára, de vásárolni egy személyre elég nehéz, így meghívott minket egy jó kis tojásos lecsóra.
A közös étkezőben aztán volt vidámság: két japán, egy koreai meg egy német főz. Pontosabban az egyik japán a szakács, a többiek csak nézik, jól bevásároltak, egy tucat sört is hoztak, csak olaj nem volt elég a konyhában. A főszakács mondta, hogy ez a kaja úgy lesz jó, ha 2 deci olajat önt alá, ettől a német azonnal rosszul lett, de a japánt nem lehetett meggyőzni. Végül a kis koreait (ő a legfiatalabb) küldték el olajért, amiből a japán jól láthatóan kb fél decit öntött a fazékba :) Az eredményt nem vártuk meg.

A mai nap egy pihenőnél megtámadott minket egy csapat szúnyog, meg is csiptek :(

Holnap megint hosszú nap vár ránk (itt még időnként ritkábban vannak a szállások), ha sikerül, akkor este megünnepeljük a 200. km-t !

Leküzdve: 170 km, 4000 m szint.