Samosban sem volt melegünk, de azért pulóver nem kellett az induláshoz. De azt hiszem a lámpákat lassan elő kell készíteni, mert nagyon sötét van, már csak negyed nyolckor kell fel a nap.
Szerencsére ma is csak egy órát kellett a nagy országút mellett menni, utána megint egy igazi, változatos erdei úton haladtunk. Ennek persze az volt az ára, hogy ma is hullámvasutaztunk, csak úgy ketyegett a magasságmérő.
Megállapítottuk, hogy errefelé az emberek állattenyésztésből élhetnek. Minden tanya, amin keresztül mentünk telistele volt marhákkal, disznókkal, tyúkokkal. Többnyire úgy tűnt ezek többsége effektív az utcán él, legalábbis a nyomait nagy mértékben ott hagyja. Érdekes, hogy Ausztriában is keresztül hajtják a teheneket az utcákon, mégis azok a falvak nem így néznek ki, sőt a Pireneusokban sem voltak ilyenek a falvak. Általában az a benyomásunk, hogy itt mások az emberek. Másik megállapításunk, hogy bizony kezd felhigulni a zarándokok csapata, egyre többen vagyunk, arányosán egyre kevesebb, aki messziről jön, és egyre több, az általam csak kocazarándoknak titulált ember. Ezek általában csapatosan zarándokolnak, még a zarándok útlevelüket is a csoportvezető kezeli, semmi alázat nincs bennük mások, akár csoporttársaik iránt. Pl. amikor megjön a szállásrá és leül a koszos, minimum vastagon poros nadrágjaban egy másik, számára vadidegen ember kinyitott hálózsákjara, ez az a hely, ami egyedül tiszta.
Ma érintettük Sarria városkát, ez is egy érdekes hely a régi város szokás szerint egy dombra épült. Ki tudja miért a modern város mellé nőtt, a dombra összesen két három helyen lehet felmenni. Maga az óváros nem nyűgözött le, már egy picit el vagyunk kényeztetvé. De azért találtam az egyik templomban egy szép kerengőt, vagyis mellette, de a templom felől lehet ezeket általában megközelíteni.
Minden tartományban kitaláltak valamit a zarándokok tájékoztatására, León ötlete tetszett a legjobban, mert minden falu elején megmutatta a falu nevét, hogy mi van a faluban (szállás, kút, bolt, gyógyszertár) és hogy milyen messze van a következő település. Itt Galiciában van ugye a fél kilométerenként számoló kő, ami a lakott területeken persze hiányzik, és van a semmi közepén álló üdítőautomata, camino díszítéssel, a galiciai fontosabb pontok vannak rajta, egyébként jól nézne ki, csak az a bajom, hogy a caminot eddig mindig a valóságos iránya szerint láttam ábrázolni, az automatán meg fordítva van, balról jobbra haladunk rajta.
A helységnév táblák nagyon hiányoznak, ezeknek a kis tanyáknak sokszor egyáltalán nem tudjuk a nevét :(
Ma nem volt napsütés, így délutánrá csak 26 fokig ment fél a hőmérő, most viszont fúj a szél kinn (az albergue "nappalijából" hallgatjuk, remélem elviszi a felhőket.
Teljesítve: 706 km, 10900 m szint)
"Hivatalosan" ma elhagytuk a 100-as km követ, de számításaink szerint, még kb 103 km van (a kalauz szerint).
Nagyon jók vagytok! Ezt az utolsó száz kilométert már kézenállva is megteszitek :) Az a 26fok egész kellemesnek tűnik, szerintem nem marad ilyen az idő!
ReplyDeleteA kocazarándokoktól óvjon meg bennetek az eddigi szerencsétek! Jó hajrázást és szép utat!
Ui: mi történt a matyóhímzéssel?