A tegnapi tapasztalat alapján ma korábban indultunk, magunktól ébredtünk és negyed hétkor már trappoltunk Larrasoana felé. Mivel ez után már csak Pamplonában lesz bár, ezért bementünk a faluba reggelizni, némi nehézségek után megtaláltuk a bár bolt kombót, ahol egy szigorú néni egyrészt megállapította, hogy az angol nem az anyanyelvem, másrészt nem engedett leülni a lányom mellé, csak ha én is redelek valamit, így ma reggel kakaót ittam.
Tovább mentünk, ezután már nem nagyon voltunk egyedül, ahol előre vagy hátra lehetett látni az utat, ott mindig láttuk a többi színes hangyát vonulni.
Az egyik pihenőnél elment mellettünk egy sorstárs, és a megfelelő mondattal üdvözölt bennünket: Somos todos locos. Ez kb annyit jelent, hogy mi mind őrültek vagyunk.
Lassan elértük Pamplona külvárosát, ahol egy elágazásnál néhányan a műút menti gyaloglást választották, a dombra való felkapaszkodás helyett, és mondták, hogy arra könnyebb, nem kapcsoltam elég gyorsan, így elmaradt a válasz, hogy emerre meg szebb. A dombról szépen előre láttunk a városig és mégsem kellett az autókat szagolni.
Ma rengeteg hídon keltünk át, néhány patakon kövekből rakott híd volt, később a folyón volt néhány középkori híd, és találtunk egy középkorú fahidat is, igaz alatta nem folyt víz, ami szerencse, mert nem mertem rálépni (tessék ide képzelni a képet, amit majd feltöltünk, ha lesz rá alkalom).
Szépen a kalauz szerint haladtunk, így mielőtt a nagyvárosba értünk, megálltunk a Paradiso nevű bárnál, hogy igyunk és vegyünk egy jó mély levegőt, amivel beérünk a városba.
Viszonylag kellemes úton vezettek be minket, az út mielőtt eléri a régi városfalat, megint átkel a folyón. Itt mi elkanyarodtunk, mert előre kinéztük, hogy a folyóparton, kellemes parkos környezetben van egy albergue, melyet egy német pár vezet, és barátságos, kis mérete van. Nem csalódtunk, a házigazda olyan mint egy mikulás, csak nem pirosban jár. Friss, hideg narancslével és keksszel fogadott bennünket, lesegítette a hátizsákot, majd rögtön meg is mérte az odakészített kézi mérleggel, kajával, vízzel bizony 12 kiló :(, de már kezdem megszokni. A szobában összesen négyen vagyunk, így nem is koedukált, a fürdőben kilépő és hajszárító is van, és mindezt mindössze hat euróért.
A szokásos fürdés mosás után városnézés következett, tényleg tíz perc alatt benn voltunk a központban, a háziaktól még egy város térképet is kaptunk. Kedvezményes jeggyel megnéztük a katedrálist, olvastam már, mégis meglepett, hogy mennyire roskodoznak itt a templomok az aranytól, már Roncesvallesben a picike templomban is a teljes oltár színarany volt.
Megnéztük merre futnak majd egy hét múlva a bikák, meg a "Rent balcons" tartalmú hirdetéseket. És a város másik legfontosabb elemét, a kávéházát, amelyben egykor Hemingway is időzött.
És most pihi van.
Wifi van, ingyen, de gép nincs, tehát regényt tudok írni, de képekkel nem szolgálhatok.
Egyre jobban szokjuk a gyaloglást.
Leküzdve: 70 km, 2250 m szint.
A tegnapi szálláson volt gép, egy napi képet sikerült felrakni, utána megállt a net, így egyelőre csak a párizsi képeket láthatjátok.
No comments:
Post a Comment