Elindultunk hazafelé :)

Délig kellett elhagyni a szállót, ezért jó sokáig lustálkodtunk, hiszen a vonat csak fél tizenegykor indul.
Délben elsétáltunk a pályaudvarra, kb. két km újra bakancsban és hátizsákkal :), ahol közölte egy úr, hogy csomagmegőrző csak az óvárosban van :) Így ezt a napot is zsákkal együtt töltjük.
Elmentünk egy "bevásárló központba", nem egészen olyan volt, mint amire szükségünk lett volna. Egy áruház, sok osztály, leülni csak étteremben lehet, ami nem tűnt túl olcsónak, így kihagytuk. Jó pont viszont, hogy szó nélkül tűrték, hogy hátunkon a zsákkal, végig nézzük az egész áruházat, sőt amikor vettünk valamit, akkor kedvesen szóltak, hogy az ÁFÁt (itt IVA) visszaadják, ha regisztralunk.
Az áruházzal végeztünk, ezután vissza a városba, megettunk egy-egy hatalmas szendvicset, majd üldögéltünk a parkban. A szieszta végén vettünk egy boltban éjszakára innivalót, majd gondoltuk leülünk még egy kicsit a katedrális előtt. Ez egy szerencsés döntés volt, mert összefutottunk egy olyan francia testvérparral, akiket nagyon régen nem láttunk. Két aranyos, nyugdíjas úrról van szó, akik a francia Le Puyben kezdték az utat, és amikor Roncesvallesben egy asztalhoz kerültünk, akkor már harminc napja úton voltak. Három nappal érkeztek később, mint mi és az ideérkezett feleségeikkel sétálgattak, amikor találkoztunk. Nazy volt az öröm, megvolt a franciáknál kötelező négy puszi, gyorsann végigvettük ki mikor stb. közben az asszonyok diszkréten elhúzódtak. Csak néhány napig láttuk őket, de olyan kedvesek, jó kedelyuek voltak mindig, hogy gyakran emlegettuk őket az utóbbi napokban. Ez így egy jó befejezés volt.

Még egyszer ettünk, hogy kitartson reggelig, majd kimentünk a pályaudvarra, ahol elnézegettuk a gyönyörű fehér, modern vonatokat, amit gondolom mindenki ismer már az elmúlt hét tragédiája után. Valami hasonlóra vártunk, aztán bemondtak a vonatunkat, aminek saját neve is van: Trenhotel, és ezekután bedöcögott elénk egy özönvíz előtti dieselmozdony. Belül nem őskori a vonat, de lelakott, és nincs 220-as csatlakozó sem, pedig arra számítottunk :(. "Kellemesen" ringat, magyarul ráz, és elég hangos is, de előbb utóbb úgyis elalszunk :) Pedig már kezdtük azt hinni, minket már nem lehet meglepni.
Egyébként jó fejek a spanyolok, és van valami, amit minden nap éreztünk, nagyvárosban és faluban egyaránt, ez a bizalom. Most például felültünk a vonatra, a kalauz ellenőrizte a saját listáját, hogy hol kell ülni valakinek, és a jegyunket még nem kérte el, a boltokban is nyugodtan lehetett válogatni, kezedben egy csomó cuccal senki nem nézett rád mereven, a bárok nyitott teraszán se kellett azonnal fizetni, stb.

Hát most vonatozunk még vagy nyolc-kilenc órát, aztán Madrid, ahol már mag se fogjuk próbálni ezt a csomagmegőrző dolgot :)